Fogalmam sincs milyen lehet naplót írni. Valamikor régen próbálkoztam ilyesmivel, de arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem nekem való, s inkább képekkel, tárgyakkal, emlékkel jelöltem életem különböző eseményeit. Utólag visszanézve egész szép kis gyűjtemény lett.
Valószínűleg akkor is az lehetett a problémám az egésszel, mint most. Miről is írjak?
A mai napról kéne valamit... Hátha még jó lesz valamire.

Nos, a mai napot röviden, a "gyorsan elfelejteni" kategóriába sorolnám.
Természetesen késéssel indulok itthonról, a bérlet megvételét persze elfelejtettem, hiszen tegnap még jó volt. Kikapnak a sorból (belátom a metrón bliccelni kockázatos volt), ez különös, tudtommal ilyen még nem fordult elő velem . A mosolygás nem nagyon segített (a női ellenőrök valahogy nem díjazzák). Ugyan a hölgy kedves volt, de nem tud mit tenni felkiáltással könnyedén átnyújtott egy 12000 forintos csekket. Ettől, pontosabban saját szerencsétlenségemtől egészen meghatódtam. Azzal próbált vigasztalni, hogyha beviszem az Akácfa utcába, akkor csak 3000. Talán az esős időjárás miatt, de ez nem tudott felvidítani.
A nap további része elég rutinosan zajlott. Az óráimat viszonylagos éberséggel tudtam követni, s a csoporttársakkal egészen gyorsan eltelt az a három óra.
A napi megbízásaimat, mint öcsémnek sálat venni nagyink nevében, sikeresen teljesítettem.
A villamoson hazafelé szokásos gondolataimmal voltam elfoglalva, mint például, "kár hogy nem látok bele az emberek fejébe", illetve "miért is vagyok ennyire hangulatember?"
Ebből az állapotból a telefoncsörgés billentett ki, ami egyébként a nap egyik legkedvesebb jelenete lett. A hívófél azon kevés személyek közé tartozik, akik miatt felteszem magamnak a fent említett kérdéseket.
Az estét az előre jelzések szerint egy kancsó forró teával, némi cukorral és citrommal, s talán egy filmmel fogom eltölteni, ha nem alszok be...
Még valami. Hazafelé menet, szintén azon a bizonyos villamoson, jött egy másik ellenőr. Egy nap kettő...hmm. Akkor már volt nálam minden, ami kellhet egy ellenőrnek. Egy fiú állt mellettem, s épp a jegyeken próbált spórolni. Amikor meglátta az ellenőrt, gyorsan ki akart lyukasztani egy jegyet, de valami miatt nem sikerült. Odaért hozzá az ellenőr, a srác ijedt fejet vágott, mire ő csak mosolygott, s segített neki lyukasztani. Van ilyen is...:)